CSONKIG ÉGETT GYERTYA
Csonkig égett gyertyák,
koszorúk élednek.
Elnémult dalok,szavak
sírkőbe vésettek.
Alszik a Fiú,
álma Örökké tart.
Szívében álmok,
lelkébe dögkeselyű mart.
Szemét lezárta,
mosoly messze jár.
Fegyvere elnémult,
emléke néha fáj..
Nehéz talpak
tapossák sírhantját,
ki volt Ő,mit csinált,
nem tudják…gyászolják…?
Asszony jön fiával,
virágot szorongat.
Ápolatlan sírhalom,
sok álmot tartogat.
Könny csillog ajkain,
gyermeke csendben áll.
Tíz éve halott,
a srác öt múlt,talán.
Nagy volt a szerelem,
nem volt náluk boldogabb.
Nem tudták akkor még,
a Sors mit tartogat.
Lassan feláll,elindul…
Visszanéz…
Mintha látná alakját…
Felidézni már nehéz…
Eljön majd egyedül…
emlékezni boldogan.
Sírása messze száll,
Ő túlélte.A Fiú most vajh,merre van..?