Üdvözöllek a Mennyország és a Pokol határán, az én Világomban!

Lépj be és utazz az érzelmek tengerében. Vágyakozz a MENNY után, de soha ne kívánd a POKOLT!!!

heaven_hell.jpg

…HA ELJÖN A SÖTÉT…


Fáradt szellő oson a tó kecses hullámain,

a víz a száraz partot nyaldossa,

a kis hajó lágyan ring a zátony mellett,

vitorláit a gyenge szél csapkodja.


Késő délutáni óra ez,

a nap narancsosan festi be az eget,

s a kicsiny hajóból csónak indul a part felé,

benne egy őszülő asszony,

ki kezeivel bátran forgatja az evezőket.


Sápadt őszi délután van,

az idő sárgára kopírozza a falevelek

egykor szép zöld színét,

az asszony elérte a partot és szomorúan gondolt

 arra: újra eljön a sötétség…


Mély ráncai mögött a fiatalság

édes szenvedélyei harcukat már rég feladták.

Hol van már az a csípős humor,

gyönyörű mosoly, a csodás vidámság…?!


Véres háború dúl a lelkében,

hisz az élet elvett tőle mindent ami szép,

a fényes szerelmes napok után

egyszer csak eljött az örök sötétség…


Hosszú percek óta áll ott,

szemeiből sikoltozva menekülnek

a forró könnyek,

reszkető lábai nem bírják tovább

s fájdalmasan térdre hull

drága fia koporsója mellett…


Még nincs egy hete, hogy apa és leánya

ezen a kis szigeten el lettek hantolva,

most ment utánuk a fiú is…

itt maradt az édesanya… egyedül…

teljesen magára hagyatva…


Kismadárka száll a nehéz fejfára,

ő is csak egy kis teremtmény, mely

keresi rövid életében a nyugalmat, a társat, a szépet,

s most ott áll egy otromba kereszten,

melyre ez van írva: ”élt 17 évet”


Hogy bírod ezt asszony?

Meddig bírod? Szólj hát!!

Ki lesz ezek után, ki karodba

fonja szeretetre éhes karját…?


Fájdalmas sikolyodat elnyeli

a fák között bujkáló szél

és a madaraktól nyüzsgő ég,

a nappal is bírhatatlan, de ki tudja

milyen az, mikor eljön a sötétség..


A magány lett az egyedüli társad,

melyet gyűlölsz, de ő ragaszkodik hozzád,

Van-e régi hatalom, mely meghallgatja

e megtört lélek szívszaggató sóhaját…?


Leborul az asszony, apró kezeivel üti,

s vágja az ébenfekete koporsót,

az ég felé üvöltve kéri számon a sorstól,

hogy miért vette el tőle ezt a szent családot!


Hisz milyen boldogok voltak!

S eszébe jut egy nyáron róluk

készült bohókás fénykép,

csak a csend maradt utánuk…

az örök fájdalom és rettegés,

ha eljön a sötétség…


Egymás után sorban megöleli,

s megcsókolja a koporsót és a sírhalmot,

kegyetlen látvány, hogy beszélve hozzájuk

idézi fel magában a  számára oly kedves arcot…


Visszaevez a hajóra, s keservesen integetve

sikít a sziget felé hangosan:

-          Szeretlek benneteket, jövök hozzátok hamarosan!  -


Gyűlöli az éjszakát, hisz a sötétség

a legnagyobb ellensége a magányban,

ilyenkor karikás szemeivel pislogva

emlékszik a szépre, szobája félhomályában.


12 év telt el…


De nem múlhatott el úgy nap,

hogy ne látogatta volna meg

egykori családja emlékeit a szigeten,

három ápolt sírhant várja évek óta dacolva

a hóval, széllel, szomorúan, de türelmesen…


Kedves arcát ugyanaz a szél fújja

s hajában turkálva már csak hófehér szálakat talál.

s –mily csoda- bármikor, ha ott jár

a három keresztre három kismadárka száll.


Talált társat is magának,

ki öt éve áll mellette jóban, de főleg a rosszban,

mindig eljön ő is vele,

s ma már ő forgatja az evezőket a kiscsónakban.


Szállnak az évek,s talán ma már

nyugalmát is megtalálta,

de szíve és lelke velük együtt elment,

csak azért él még, mert társa körülötte

mindig szeretetteljes békét teremt.


Ismét ősz van…

a sárga falevelek megkezdik útjukat

a sápadt anyaföld felé,

s két szomorú ember ül le a nemrég készült padra,

szorosan egymás mellé.


Szó nem hangzik, hisz a gyászt

meg nem zavarhatja semmi,

még az állatok is elhallgatnak

és sok kíváncsi szempár

a két idős, hallgatag embert nézi.


Lassan elindulnak és az öreg,

de erős férfikarok a hajó felé eveznek,

az asszony csak a szigetet bámulja

és már nem ordít, csak a gondolattal üzeni:

Szeretlek Benneteket.


A hétköznapok sorában

 mindig felvillan előtte a családjáról

ma már elviselhetőbb álomkép,

de bármi is történt azóta,

egyvalami megmaradt:

Rettegve várja, ha eljön a sötétség…


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 47
Tegnapi: 1
Heti: 55
Havi: 181
Össz.: 27 028

Látogatottság növelés
Oldal: Pokol: Ha eljön a sötét
Üdvözöllek a Mennyország és a Pokol határán, az én Világomban! - © 2008 - 2025 - mennypokol.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »