GYÖTRELEM

Vidám fénykép készül a gyönyörű párról.

Szemük csillogása

– ha egymásra néznek –

mindent elárul e szerelmi csodáról.

Első találkozásuk egy szép

tavaszi napon adódott,

mikor az úton átszaladó lány

s az autóban utazó srác szeme

mélyen összefonódott.

Az első randevú varázsa,

mikor csak zavartan a szavakat keresték,

a hetek, s  hónapok, a szépek és a rosszak

őket mindig egymás mellett érték.

A legszebb menyasszony mellett

büszkén menetelt a fiú a templomban,

örült a násznép és a szülők,

már unokát reméltek titokban.

Csókok, testi szerelem, édes suttogások

így teltek napjaik

nincs ember és hatalom, mely

e szent köteléket széttépheti.

Késő éjszaka volt, mire a lány

elvégezte az általa imádott munkát,

lekéste az utolsó buszt is, de már alig várta,

hogy szerelme karjaiba temetkezve

találjon megnyugvást.

Gondolataiba temetkezve rótta az utcákat,

s kuncogva látta lelki szemei előtt

hogyan tapasztja majd kedvese szájára

csókra éhes száját,

s talán ezért nem vehette észre

egy sötét kapualjhoz érve

egy éles penge villanását.

Érezte a száját befogó kesztyűs kéz

undorító szagát

és a ruháit szaggató vandálok

fájdalmas vadságát.

Hangok nélkül folyt a harc,

a gonosz az amazon ellen,

nem győzhetett a jó csak az ördögök,

melyek kiéheztek teljesen a sitten.

Csattan a pofon, törik a borda,

már számolni sem tudod a letörött körmöket

és beindul a gyilkos indulat,

majd három késszúrás,

mely a végén vörösre festi az anyaföldet…

Rohan a mentő, az orvos megpróbál

mindent amit lehet,

de egy lemondó sóhaj kíséretében

zárja le végül örökre a kihűlt, üveges szemeket…

A fiú nem ébred fel soha

ebből az átkozott rémálomból,

boldogságuk elenyészett,

s a gyásszal teli autóban ülve hallgatja,

ahogy a távolból a templom harangja szól…

Hullanak a könnyek az ébenfekete koporsóra,

emlékek gyűlnek, sorakoznak:

a sok nevetés, öröm, a csodálat

a sok együtt töltött pásztoróra,

s ebből nem maradt más

csak a sírgödörbe hulló árva őszrózsa…

Sikít a magány,

borzalmasan hiányzik

a szerelem őszinte érintése,csillogó mosolya,

úgy érzi nem maradt más,

mint a megváltó halál

vagy a kínzó bánat gyötrő fájdalma.

És egy esős hajnalon

megszületik a szomorú lélek

megmásíthatatlan döntése!

Egy levél áll az asztalon,

s benne a könyörtelen ítélet:

Ne haragudjatok,

de nem tudok élni nélküle…!

Ott áll a hídon és csak bámul

az alatta kavargó dühös hullámokra,

emlékeibe temetkezve sír és engedi,

hogy forró könnye arcát mossa…

Még egyszer utoljára…

Csak egy ugrás és egy álom megszakad…

A háborgó folyó hullámai kérdőn ölelik át

a remegő test ernyedő izmait

és a settenkedő halál mosolyogva lapul mellé,

miközben próbálgatja kegyetlen karmait…

Jövök hozzád kedvesem,

újra foghatom kezed…

nézhetem szemed…

átölelhetem forró tested…

És a fiú tudja, hogy odaát

elveszett kedvese várja,

mielőtt lelke kiszakad élettelen testéből,

az utolsó gondolata az úton átszaladó,

szemét szemébe mélyesztő lány

meleg pillantása…

Oldal: Pokol: Gyötrelem
Üdvözöllek a Mennyország és a Pokol határán, az én Világomban! - © 2008 - 2025 - mennypokol.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat