RÓMEÓ
Tudta jól a fiú,
hogy Érte ölni képes volna,
saját halálával
a szerelmét mutatta.
Úgy hitte a leány,
hogy Őt senki nem szerette,
a fiú a szerelmet
sírjába magával vitte.
Azt ígérte egyszer,
hogy mosolyogva halna,
ha Élete Szerelme
biztonságban volna.
Arra kérte Istent,
hogy vigyázzon a lányra,
miközben a kezét
a fegyverére rakta.
Lövés dörrent valahol,
a néma éjszakában,
a lányka sikoltva ébredt fel
a csendes kis szobában.
Azt mondta a férfi,
ki a fiút megtalálta,
mosoly volt az arcán
a könnyek közt ragyogva.
Sírhantján egy virág,
a leányt mindig odacsalja,
könnyei táplálják,
Örökre életben tartva…