A MÁMOR VÉGE

Lefűrészelt végű Magnum csöve a szádban,

megunt életed minden mozzanata,

minden fájdalma még ott pihen

a ravaszra simuló ujjaidban.

A verejtékcseppek utolsó útjukra indulnak

erektől duzzadó homlokodról,

elengedett vizeleted

lassan-lassan megszárad

remegő lábaidon.

Testedet végleg elemésztette

az ereidben futó gyilkos kokain,

felfalta agyad, kárhozatba taszította lelked,

de most utoljára még

elgondolkodhatsz

életed végső pillanatain.

De emlékeid már rég a múltba vesztek,

nem maradt más, mint a mámor

és az utolsó döbbenet,

a kábítószer elrabolta tőled

Istentől kapott életed…

Tágra nyílt szemeidnek utolsó emléke

az asztalon egy fénykép.

Édesanyád mosolygó arca,

szeretettel ölelő karja,

melyben ott pihen alig három évesen

egyetlen gyermeke, a kisfia…

Egy könnycsepp az arcodon…

egy mozdulat a ravaszon…

robbanás, ezen az elátkozott hajnalon…

Vér mindenen,

az ágyon, a falon

a mosolygó arcon a fényképen..

Sikolyod végre kiszakít borzalmas álmodból

és most ott ülsz a gyűrött ágyon

verejtéktől lucskosan,

hófehér arccal a semmibe révedve,

rémülten, szánalmasan…

Cigaretta füstje menekül fáradt testedből,

s gomolyogva, lassan-lassan

eltűnik üveges szemeid elől.

Apró asztalka áll az ágyad mellett,

rajta készenlétben a tű és a fecskendő

bevetésre várva mered, dagadó vénád felé,

benne a halál testvére, tested birtoklója,

lelked kárhozatba taszítója…

Százszor és ezerszer megfogadtad,

hogy soha többé nem lövöd be magad,

de az őrület mindig győzött a józan ész felett

és az ígéret helyett jött a következő adag.

Naponta rovod a kilométereket,

hogy végre megkapd a várva várt anyagot,

eltiporsz mindent magad körül, csak azért,

hogy megkaparintsd az éppen aktuális

kokaint, hasist, morfiumot.

Mennyi csodálatos élmény,

vidámság maradt ki sovány lelkedből,

csak az indulatok, gyűlölet,

amit magaddal viszel a Földről.

Valaha talán még jóképű is voltál,

volt feleséged és tündéri gyermeked,

de a méreg elragadta tőled Őket

és Ők az életet választották- helyetted.

Ugye jó ez neked így…?

hisz csak egy apró szúrás

és pár pillanat múlva jön az álomvilág,

de tévedtél…

ez már a pokol bejárata,

nem az általad várt mennyország.

De most kiszakít a mámorból a valóság!

Eltaposott utolsó cigarettád…

Ugye milyen morbid gondolat?

Mintha jelezné egy élet elmúlását…

Térdeden pihen a Magnum.

Simogasd meg, hiszen ez az utolsó cimborád!

Csöve a szádban…

Ujjaid a ravaszon…

Ez már tényleg a való világ!

Könnyes szemed utolsó pillantása a fénykép…

Édesanyád mosolygó, de mégis szomorú arca…

Agyad koncentrál a feloldozást rejtő ravaszra…

Üvöltő gondolatod:

Istenem nem akarok meghalni!

Üresen kong az éter hullámain,

a válasz rá egy utolsó bátor mozdulat

és utána a vér, szobád falain…

A tű, a fecskendő egykedvűen nézi

csonka tested maradványait,

újra győzött a kárhozat szolgája,

újabb lélek jutott a Pokolra

és a kokain-halál lesben áll,

várja áldozatait…

Oldal: Pokol: A mámor vége
Üdvözöllek a Mennyország és a Pokol határán, az én Világomban! - © 2008 - 2025 - mennypokol.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat