IMA
Imára kulcsolt kézzel,
imába csomagolt szavakkal
dadogom neved.
Csillagok ragyognak hajadban,
glóriát látok aranyban,
körülöleli szép fejed.
Enyhe zápor hangjain,
meseszép dallamok fürtjein,
lépteid hallgatom.
Előtted térdre hullnak,
szépséged látván zokognak,
nem lesz több fájdalom.
Zománc pattog a márvány mellett,
vonat kattog,izzanak a sínek,
ölelésed isteni Fény.
Zenekar játszik Rólad ódákat,
szemükben látszik,ha angyalok volnának,
nekik Te lennél a remény.
Szépséges karjaid hajszolom,
gyönyörű szájadat csókolom,
kérdésedre a válaszom:
Te vagy nekem a mindenem,
Nélküled nem érek semmit sem,
Te vagy a Mindörök támaszom!