ÁLMOMBAN EGYSZER

Álmomban egy angyal szállt az ágyam mellé,

s éreztem könnyes szeme szomorú pillantását.

Riadt ébredésem után is vártam még arcomon,

selymes ujjai nyugtató simogatását.

Lézengő gondolataim kereszttüzében,szinte

fel sem fogom az óra türelmetlen ébresztését.

Fehér lepedőmön a véres foltok tudatják velem újra,

haldokló testem fájó üzenetét.

Hallottam Édesanyám kétségbeesett zokogását

és tudom,hogy gyertyát gyújt értem minden éjszaka.

Vörösre sírt szemein látom külső jeleit annak,

amit már nem bír el a szíve fájdalma.

Kíváncsi szellő borzongat és incselkedve kergeti

a madarakat az álmos fák ágai felett.

Szunnyadó lelkem bánatos sóhaját viszi a szél messzire,

de hiába reménykedem…

sürgető kérdésemre soha nem érkezhet felelet..

A távoli emlékek dicsőségében fürödve vártam,

hogy mennyire özönlik felém a sok emberi szeretet.

Érdekektől buzgó,hazuggá vált barátaim mondjátok:

most hová lettetek..?!

Forró kín tartja rettegésben elárvult testem

minden szenvedő mozdulatát.

Úgy érzem,értem már a szeretteiket elvesztő családok

gyötrő lelki fájdalmát..

Álmomban egyszer még hozzám ér a Fény,

az elmúlás lángja most már csak az enyém..

Gyászban fürdő szívem szerelmes dobbanásain

segíteni többé már nem lehet.

Enyém a bánat,

és én a halálé leszek..

Tudod,mi az ami bánt.?

Annyi cél és ötlet marad gazdátlanul,

melyről álmodoztam hosszú éveken át.

Talán valaha megvalósulnak és nem marad árván a gondolat,

mint megannyi csiszolatlan gyémánt.

Szerető Szüleim!

Ne sírjatok egyetlen fiatokért,ki úgy szeretett Benneteket,

hogy jobban talán mát tényleg nem lehet.

Életet adtatok nekem annak reményében,

hogy még sokáig itt legyek Veletek.

Gondoskodtatok rólam,de közbeszólt a Sors

és most itt kell hagynom az egykoron

oly ragyogó boldogságot.

Vigyázzatok egymásra és tartsátok

össze továbbra is e szent családot.

Gondoljatok néha rám és halálom évfordulóján

gyújtsatok szobátokban egy gyertyát.

Ha magányosak vagytok,csak nézzetek az égre:

a csillagok verik majd vissza szemem ragyogását.

Drága Gyermekem!

Bearanyoztad életem,utolsó pillanataim is csak

az Irántad érző odaadásom emlékeivel telnek.

Fogadd meg tanácsaim,s hidd el,lelkem

egy kicsiny darabja mindig itt marad Veled.

Vihar készül,a fák meghajolnak az

orkán legyőzhetetlen ereje láttán,

a Szél Istene haragosan ül égi birodalmának

kopottas bástyáján.

A halál incselkedik velem,s már várja,

hogy mikor merítheti belém ijesztő karmait.

Ne veszekedj!

Hiszen nemsokára úgyis megyek,

s megnézhetem üveges szemed tébolyult mélységeit.

Fáradt vagyok…

Elkeseredett harc volt,de meg kell hajolnom

az erősebb akarat előtt.

Nemsokára miattam fogják a virágok borítani

ezt a szerény,külvárosi temetőt..

Álmomban egyszer,láttam

az Igazi boldogságot…

Megérintettem és megértettem,hogy miért

kell elhagynom e szép Világot.

Megújulni vágyó lelkek tengerén visz az utam

tovább,az Ismeretlen felé.

Ne sírj Édesanyám!Látlak Téged!

Emléked Örökre velem lesz,ne félj…

Látom drága gyermekem zokogását

és ahogy ráborul koporsóm oldalára,

egy könnycsepp hull az égből,

az édes csöppség ártatlan orcájára.

Veled leszek mindig Kicsim!

Csak jó erősen hunyd le a szemed.

Azt akarom,hogy tudd:bárhová vet Sorsod,

ne felejtsd el,hogy mennyire szerettelek.. 

A fáradt szellő lassan befejezi égi táncát

és újra nyugalom költözik a természetre.

Csak egy lélek repül tovább fáradhatatlanul…

Emlékeit maga mögött hagyva…

de azokat soha nem felejtve….

Oldal: Pokol: Álmomban egyszer
Üdvözöllek a Mennyország és a Pokol határán, az én Világomban! - © 2008 - 2025 - mennypokol.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat