ANYA ÉS GYERMEK
Napsugár szántotta mezőben járva,
harmattól csillogó virágok mellett,
kisfiú áll görbülő szájjal,
angyali arcán ijedt kis könnyek.
Nagy ez a mező, hatalmas földdarab,
madarak, felhők néznek Rá halkan,
a gyermek suttog, keze ökölben,
édesanyját keresi, körbenéz lassan.
Bújócskát játszik asszony és gyermek,
keresi anyját fű és fa mellett,
de nem lelte eddig édes szülőjét,
könnyei csendben útjukra keltek.
Anya meglátja fiának arcát,
elfelejti rögtön a játéknak értelmét,
előbújt rejtekéből, elindul gyorsan,
hogy magához ölelje szerelmének gyümölcsét.
Meglátja alakját, megtörli arcát,
rohan már felé, hogy átölelje végre,
anya az most már,ki sírdogál halkan,
de karjaiban pihen már édes kis Bencéje…