VALÓSÁG
Szerették. Azt hitte.
Megverték. Eltűrte.
Szolga volt. Használták.
Vezették. Becsapták.
Szüleit elhagyta.
Harcait megvívta.
Régóta nem nevetett,
gyermekként felnőtt lett.
Sokáig nem is élt.
Nem szólt…
Már nem remélt…
Életét nem védték,
ha lehetett,átverték.
Nem figyeltek Rá soha,
bánat volt a hazája.
Ült sokszor merengve,
mit ér az élete…?
Nem volt már értelme,
életét megvetette.
Vágyott az érzésre,
hogy szeressék..vagy mégse…?
Úgy hitte,az Élet más.
Nincs ott jó,csak csalódás.
A bánatot kereste.
Ha rátalált,elvette.
Úgy érezte,nincs más út,
elvesztette a háborút.
Tervezte,hogy hal meg,
búcsúzni nem szeretett.
Vár Rá a Végtelen..
De a Sors jött,nem a véletlen.
Fiú jött nevetve.
Megállt…
Köszönt megilletődve.
Zavarát leplezte,
nem nézett szemébe.
Válaszokat keresett,
Ő még ilyet nem érzett.
Riadt volt,nem aludt,
szíve vadul zakatolt.
Azt hitte,álmodik.
A SZERELEM itt lakik..?!
Lassan megtört a jég,
vágyták egymás nézését.
Minden nap Boldog volt,
kérdezett és Ő válaszolt.
Ha az ajtó nyílt,
Ő lebegett,
már szégyen nélkül
nevetett.
Úgy érezte,ismeri.
Mindig is csak a fiú volt neki.
Szerelmük igaz csoda,
minden jó otthona.
Íme,egy történet.
Egy Lányról szól,
ki boldog lett.
Élete értelmét,
a fiúval meglelték.