KÁOSZ
Könnyes szemmel ébredek reggel.
szorító érzéssel torkomban.
Még most is rémes visszagondolni rá,
hogy patkányt láttam álmomban.
Kimegyek Reggel az utcára
s ma már szinte észre sem veszem,
mikor egy talán tizenhárom éves gyerek
elmegy mellettem fegyverrel a kezében.
Véres szemű csavargó fekszik
vodkásüveggel zsebében egy kapu előtt,
gondolataimba merülve átlépek felette,
Látod! Ez csak egy szerda délelőtt.
Köd szitál, de remélem jó napom lesz,
s talán a sorsom végre megsegít
és békével a szívemben nyugtázom,
mikor egy autóba elrejtett bomba robbanása
messzire elrepít.
Mentő víjjog, s lassan magamhoz térek,
mikor felemelnek és a hordágyra tesznek,
vérnyomás rendben, a sebek nem mélyek,
úgy látszik túlélem, de azért rendesen kizsebelnek.
Agyamban átszalad egy régi bölcs gondolat:
Ember! A sorsod el nem kerülheted,
Milyen igaz! és a szerdát azzal zárom,
hogy saját ajtóm előtt a pénzemért leütnek.
Káosz a világ minden táján,
manapság erről szól az összes történet.
Ha szerencséd van felnősz és családod lesz,
persze, ha közben le nem lőnek.
Vírus, baktérium, daganat,
s ki tudja még milyen betegség vár rád,
ha dolgozol gyűjtögethetsz,
s lassan felépülhet a külvárosi temetőben
az egyszemélyes kriptád.
Álmodban születéskor elhunyt
csecsemők sikolyait hallod,
tíz percenként kelsz fel éjjel, hogy riadtan hallgasd,
pár hónapos kisfiad mennyire szuszog.
Gyászoló rokonok, lerobbant barátok,
háború nyugaton, éhínség keleten,
a szabadságról csak álmodhatsz
és minden este a halottak listáját
nézheted az interneten.
Káosz a világ minden táján,
manapság erről szól az összes történet,
s ha megkérsz egy papot a templomban
ő imádkozik érted, hisz többet ő sem tehet.
A munkádhoz menekülsz, de ott sincs nyugalom,
hisz az osztályharc egyre csak élesedik,
vigyázz minden lépésedre, mert csak egy
apró hiba és a szűrödet kiteszik.
Káosz a világ minden táján,
manapság erről szól az összes történet,
alkoholtól, drogoktól próbálod
elkeseredetten megóvni gyermeked.
Fegyverrel a táskádban, mint az űzött vad
csak úgy merészkedsz ki a városba,
s talán már rég nem élnél, ha az a
csodás őrangyalod rád nem vigyázna.
Káosz a világ minden táján,
manapság erről szól az összes történet,
az adomány, melyet a szegényeknek küldesz,
valahol félúton, a gazdagoknál örökre megreked.
Fogatlan utcalány szólít le és csábítón
próbál megnyerni egy kósza menetre,
és undorodva nézed, hogy a lábai közül nyálkás
folyadék indul meg a sápadt anyaföldre.
Jókedv, emberség, szeretet, szerelem, barátság,
boldogság, segítség,mind kihalt a világból,
hisz minden sarkon találsz olyat, ki pár ezresért
saját szüleit hidegvérrel megölné.
Káosz a világ minden táján,
manapság sajnos erről szól a történet,
ha nem vigyázol, megbolondulsz és az utolsó
ember akit látsz, a pap, ki feladja rád az utolsó
kenetet…