ILYEN VAGY
Gyöngyben fürdő gyémánt sziget,
éjjel fényben úszó tenger.
Ezüst szikrát szóró liget,
édes nedűt adó kehely.
Vihar közben csendes sóhaj,
alkony medrét szántó felleg.
Gyermeksírást oldó kacaj,
feloldozást nyújtó, mézes serleg.
Ködben alvó tiszta szellő,
folyó partján nyugodt fűzfa.
Enyhe esőt rejtő felhő,
útvesztőben áldott fáklya.
Ásítozva nyíló virág,
nevetéstől zengő tábor.
Feloldozást tartó imák,
ölelő Kedves mikor fázol…
Ilyen vagy Te, mikor látlak,
s ha karjaimba zárlak,
simogatom lágy hajadat,
nincs is nálam Boldogabb.