SZÍVEM HAZÁJA
Örökzöld fenyőfák árnyékát kémlelem,
kérdezem tőlük: merre van szerelmem?
Vén, öreg királyuk rám néz, s így felel:
Szívedbe tekints hát, ahol ő, te is ott leszel.
Mosolyom hangjait madarak hallgatják,
ahol a szerelem, ott él a Szabadság.
Ölelő karjaim erejét láng viszi,
Szerető hitvesem lábai elé teszi.
Hangomat viharok szárnyán viszi a boldogság,
kelő nap fényénél Istenek számolják.
Angyalok serege nézi az arcomat,
Hold ezüst fényénél őrzik az utamat.
Kedvesem szemeit csillagok ragyogják,
gyönyörű ajkait orcámra tapasztják.
Vén, öreg fenyőfa kérdése felvidít,
ahol a hitvesem, a szívem ott lakik…