IN MEMORIAM

Káosz a Világ minden táján,

nincs oltóanyag,a kór meg csak támad.

Maffiaháború dúl,lassan már a Te

kezedhez is vér tapad.

Kokainos fecskendők hevernek az utcán,

gyermekek hada vált rabbá a drog

útvesztőjében.

Az elvonókúra után megváltoztál!

És a boncmester szikéje hasítja az utat,

túladagolásban elpusztult tested mélységeiben…

„Minden embernek joga van az Élethez”:

szól a TV,s közben egy sorozatgyilkost nézhetsz.

Vajon az általa megölt gyermekek családja

mit szól,mikor megtudják,szabad utat

adnak a bűnöző további életének..?!

Káosz a Világ minden táján,

a korrupció és a terrorizmus virágzik.

Nyílnak az új temetők,legalább lesz helyed!

Hidd el,manapság már ez is számít..

Zord idők szedik áldozataikat,a háború

poklában megtanulod félteni életed.

Hogy megmaradsz,vagy belehalsz,talán

magad sem tudod,melyik a szerencsésebb…?

Elrabolt családtagjaidért őrjöngsz,

s szinte belepusztulsz a megváltoztathatatlanba:

hiába a váltságdíj,hogy visszakapod-e őket élve,

sohasem mehetsz biztosra.

Éjszaka…

Sötét,gonosz felhők gyűlnek az égen.

Fekete felhők…

Csapadékuk mindent lekaszál.

Elindulnak…

Mindegyik belsejében ott lapul a halál…

Ártatlan kisgyermek áll egy ház ablakánál

és nézi a felhők gyülekezetét.

Vajon ki tehet róla,hogy e szűz gyermek

születése óta szerencsétlen nyomorék..?!

Emberek butasága miatt

 szenvednek az ártatlanok.

Mióta először rázta meg földjüket

az iszonyú robbanások.

Rohad a táj,a mező,az életet adó fák,

a virágok,rohad minden…

S velük együtt pusztul mindezek ura:

…az ember…

Savas eső hull az égből,

a reaktor szórja tovább

gyilkos sugarait.

Halottak fekszenek az utcán,

arcukra írta a halál,

a gyötrelem utolsó pillanatait…

Jéghideg a hajnal…

A nap izzó sugarai megvilágítják a szobát.

Felborult székek,összetört tükör,

mindenféle rongyok szanaszét.

Koszos nő fekszik az ágyon,

jobb kezében fogja az italt,

bal kezében pedig megölt gyermekét…

Alighogy leszállt az éj,megszülte kisfiát,

ki hosszú hónapok óta édesen

birtokolta anyja méhét.

De ő eldobta magától,

elvette egy ártatlan lélek

épphogy megkezdett életét…

Megölt,eltiport emberi érzelmek viharában

keresed az utat,de csak bolyongsz

a gyűlölet útvesztőjében.

Lassan nem találod saját magad,elveszel

az uralkodó felszínes kapcsolatok,

álszent hazugságok háborgó tengerében.

Ártatlanul elítélnek,nincs ki megvédjen,

s hosszú éveket varrnak a nyakadba.

„Melegen”fogadnak és a cellatársadtól

vazelint kapsz ajándékba…

Káosz a Világ minden táján,

beteg a tested és beteg a lelked.

Harcolsz a létért,de-hamarabb,mint gondolnád-

az idő eljár feletted.

Az égre nézvén figyelem a felhők vonulását,

s arcomat az Angyalok könnye mossa.

Lemondó mosoly fakad lelkemből,nincs ki

ezeket a könnyeket megbélyegzett testemről

valaha felitassa…

Hallgasd tiszta szívvel,hisz bánatom

írom e versben.

Mi vár Rád a Halál után?!

A kérdést tedd még fel életedben….!

Oldal: Pokol: In Memoriam
Üdvözöllek a Mennyország és a Pokol határán, az én Világomban! - © 2008 - 2025 - mennypokol.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat