MEMENTO

Véres lepedőkkel borított asztal…

Ember az asztalon..Körülötte üvöltő emberek,

rohanó, izzadó személyzet.

De rajtad már senki nem segíthet…

Még egy utolsó pillantás halott testedre

és a láthatatlan erő végleg magával ragad,

a hosszú alagúton át lebegsz az örökkévalóság felé,

neked már csak ennyi boldogság maradt.

Vár a végtelen…

Emlékek röppennek elő, melyeket

azt hitted már rég elfelejtettél.

Apró mozdulatok,

Fájó és csodálatos indulatok,

felejthetetlen pillanatok…

Látod Édesanyád fájdalmas, könnyektől nedves,

 de soha el nem múló boldog pillantását,

mikor először a karjába vett,

hallod mézédes, altatóan kedves hangját,

mikor a füledbe suttogja:

„Kisfiam, szeretlek!”

Első nap az iskolában, mikor megszeppent

arccal nézted a padokban ülő társaid,

egy kislány édes orcája, mely

elkísért téged életed végéig.

Az első félve elszívott cigaretta…

Az első igazi pofon lelki fájdalma…

Egy karácsonyi csalódás, mikor kisgyermekként

nem azt kaptad amit szerettél volna,

és az egyik legfájóbb emlék:

Édesanyád súlyos, fekete koporsója…

Feleséged, drága gyermekeid

szerető szavai,

bohókás mozdulatok,játékok…

és egy égő autó,

melyben te lelted halálod…

Vár a végtelen…

Fájdalmas utolsó sóhajod száll a térben,

egy olyan dimenzióban, melyet

emberi ész nem foghat fel,

elérted végre az alagút végét…

A Fény átölel…

fiatal lelked hiába harcol…

az Örökkévalóság elnyel…

Oldal: Pokol: Memento
Üdvözöllek a Mennyország és a Pokol határán, az én Világomban! - © 2008 - 2025 - mennypokol.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat