ANYA ÉS GYERMEK
…Anya…
Éjjeli magányban sikít az álom,
lüktető lelkében a fájdalom szobra.
Kérdésre válasz nem jön,ne várjon,
míg a hajnal végre szívébe zárja.
….Gyermek….
Alszik a Gyermek és ébren az Anya,
álmában ismeretlen Világ a vágya.
Beteg testében halott a lelke,
Istenét keresi,de ördög a párja.
….Anya….
Szemében ott volt a sok csalódás,
semmit nem ér a gazdagok pénze,
bánatos lelkű arcát mossa,
a régen halott csillagok fénye.
….Gyermek….
Nem kell az Isten kincse,
és nem kell a Fény.
Nem kell a tenger kékje,
csak az álmaim szeretném..
Fátyol mögül a szívébe nézel,
úgy érzed,talán már nincs remény.
Látod a szereped,könnyeid mesélnek,
az Élet a szemében mit sem ér..
….Anya….
Bűnhődni születtél a Földre,
bár szívedben bűnt senki nem talál.
De az Élet mezején az öröm helyett,
csak bánatot arattál..
….Gyermek….
Fáradt útja végén,lesz-e menedék?
hazudnak az álmok,kialszik a Fény.
Ki vigyázza Sorsát,mit hozhat Reá?
Mikor lép be végleg az álmok kapuján..?
Felszáradt könnyek az égben,
angyalszárny suttog mesét.
Szemében látod a kérdést:
Mit követtem el szenvedéseimért..?
….Anya….
Minden reggel remegő szívvel
imámat dúdolom csendesen.
Hazug az Isten,ki elárult engem,
üvölt a kérdés,de nem felel…
….a Sors….
Vannak dolgok,miket túl kell élni,
az éhes gyötrelem,ami rád vár.
Üzenj a széllel,szabadon szárnyalj,
mennél,rohannál,mert maradni fáj…
…Gyermek…
Boldog az Élet,a temető szép lett,
angyalok várják a lelkemet.
Fáradt sikolyok kísérnek utamon,
virágok ölelik testemet..
….vége….
Fáznak a csendben a múló percek,
koporsóba zárva az ifjú élet,
talán még megbocsát.
Pókhálót sző a magány fátyla,
gyötrő a múltad,szegény és árva,
az árnyékod messze már..
….koporsódon hirdetik az évek,
végre szabadon szárnyal
egy meggyötört Gyermek….