A VILÁGOK ÚRNŐJE
Felszentelt szívem szerelmes szavait
tüzes nyilak serege repíti Hozzád.
Álmaid tengerében lubickolva,szerető
mosolyod éneklik a mező virágai,a rétek,
a szomjazó szavannák.
Virágok táncát rendezi a lágy szél,
királyok hallgatják szerelmes sóhajod.
Növények láncát csengettyű dalolja,hangodnak
hallatán élednek a szobrok.
Eső hull,gyémántos.Megfesti a hegyeknek
fenséges ormait,
Lágyan szól,nem csapkod.Szelidülve
figyeli éneked kacajba forduló dallamait.
Te vagy az Úrnője hegyeknek,völgyeknek.
Ágyakban szunnyadó álmoknak,
szelíden pihenő vadaknak,
virágok szirmának,fák lombjának,
a Földön élőknek,s minden gyönyörnek…