Nap és Hold

Öregapó ül a padon, mellette

apró gyermek issza mesétől

átitatott szavait.

Legendás szerelmet szaval, remegő

ajkai érzik, szemeiből menekülő

keserű könnyeit.

 

Elfelejtett Világról mesél az

aggastyán, bár szavain érzik,

Ő bizony hisz benne.

Egész életét e mítosz uralja,

nincs is más Neki, csak

 ez az egy Istene…

……………………………………

Gyönyörű hajadon állott hűs

patak partján kezeit némán

imára kulcsolva.

Kedvese szemeit szemével öleli,

selymes orcáját annak vállán

nyugtatja.

 

A fiú szívét adja a leánynak,

ünneplő lelke körbefonja lelkét.

Szerelmük teljes, nem kell más, hidd el!

Élet az életben, s halnának egymásért.

  

Boldog szavaiktól tündérek

járták pille-táncukat kacagva

a Mennyben.

Csókjaik ízéből virágok nyílnak

illatosan hajladozva, szerte

az erdőkben, réteken.

 

Érintésük melege örömöt hozott

a Világon minden embernek.

Lázas ölelésük álomba ringatta

a sok ártatlan gyermeket.

……………………………………………

Apó most elnémul,

vizet kér, kortyolgat.

Az unoka csendben nézi,

szemében sürgető ámulat.

……………………………………………

Hálával nézték az emberek, hisz

földjüket Igaz Szerelem élteti.

Tisztaság, boldogság, Őket mindig

védelmezheti.

 

Árnyak, lidércek, ördögök

serege kísérte léptüket.

A Gonosznak rothadó hatalma

látni sejtette végzetüket.

 

S midőn a Gonosz, pusztuló

hatalmát látván, megszegte

régi esküjét.

Bömbölve tört elő fertelmes

odujából, felvéve magára az

éjszaka képét.

……………………………………….

Apóka remegő hangján

már üvöltve mesél.

Gyermek, szemeit takarva

sír, de már nem fél…

……………………………………..

Sikít a hajadon, könnyei homályán

nem félti saját életét.

A Gonoszt támadja, ki szaggatja

és tépi az Ő szerelmes, örök jegyesét.

 

A fiú szólítja:

Ne sírj, érzéseim felett, hatalma

nem lehet!

Utolsó sóhaja elhalón remeg a széllel,

üzenve némán: Kedvesem, szeretlek!

 

Gyönyörű leányzó, kibontott hajjal

orcáját takarva térdel halott

Kedvese felett.

Megszakadt szíve utolsó leheletét

örökre utazni viszik a zokogó fellegek.

 

De a Gonosz nem győzhetett…

 

Nem maradhatott a Világban

örökké éjszaka.

Nap lett a leányból, gyönyörű, fenséges.

S Hold a fiúból, ki kedvese

árnyéka…

 

Így járják az útjukat, egymást szem

elől sohasem tévesztve.

Ez lett a sorsa a legnagyobb szerelemnek,

ez lett a Világnak végzete.

………………………………………….

Unoka békésen szuszog, álmában

talán a gyönyörű hajadont és

Kedvesét láthatja.

Nap és Hold. Fény és Árnyék.

Egymástól távol.

De soha el nem szakítva.

Oldal: Menny: Nap és a Hold
Üdvözöllek a Mennyország és a Pokol határán, az én Világomban! - © 2008 - 2025 - mennypokol.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat